A honfoglaló magyarok a hunok és avarok egykori szállásterületein telepedtek meg, és a vezértörzs az egykori Pannónia birtokbavétele előtt — a hagyomány szerint — Pusztaszeren tartotta meg első országgyűlését. A megye a honfoglalás, a pusztaszeri gyűlés óta előkelő szerepet játszott a magyar történelemben. A honfoglalás harmadik évében vette birtokba Árpád a Berettyó—Körös—Maros vidékét, a szentesi, szegvári, szőllősi földvárakat. A kereszténység Ajtony legyőzése után terjedt el, előbb a tiszántúli, majd a Tiszán inneni részeken.
I. István király ez országrészen a megyéket Ajtony legyőzése után alapította meg. Csongrád megye az oklevelekben 1075 óta szerepel (Garam-Szt. Benedeki apátság alapító oklevele), Csongrád központtal. A megye legnagyobb városa, Szeged, már a XI. században megalakult. A megye lakossága főleg halászattal foglalkozott a földművelés és pásztorkodás mellett.
III. Béla király korában egyik tagja, Kalán pécsi püspök alapította Szer helységben Boldogasszony tiszteletére, a bencés szerzetesek számára a Kalán nemzetség monostorát, amelyet II. Endre 1233. évi oklevele említ először. A monostornak 1233-ban már külön kórháza és valószínűleg gazdagon ellátott plébániája volt. Szegeden az Árpád-korban bencés apátság virágzott, amelyet 1255-ből való oklevél említ. A megye lakossága a honfoglalástól a tatárjárásig az elemi csapások és a kun betörés ellenére virágzó kultúrának vetette meg alapját, két nagyobb várost és 25 helységet alapított.
A tatárok kirabolták és felégették Csanád és Csongrád megye virágzó falvait és városait, a nemesség szétszóródott, a parasztság mocsarakba és nádasokba menekült. A megye a tatárjárás után lakatlanná lett. Szeged, Csanád, Csongrád, Vásárhely, a legvirágzóbb helységek, elpusztultak. IV. Béla újra benépesítette ezt a vidéket, idegeneket is hívott be, németeket, akiknek becses kiváltságokat adott, (vásártartási jog, rév- és vámmentesség, szabad bíró- és papválasztás, a városi joghatóság kiterjesztése a város összes lakosságára), s ezáltal fejlett városi kultúrának vetette meg alapját. A tatárok által elpusztított csongrádi vár helyébe Szegeden építtetett újabb királyi várat, ezzel az újonnan épülő Szeged városának fontosságát emelte, elősegítvén Szeged ipari és kulturális központtá növekedését.
A megye társadalmi és gazdasági fejlődését elősegítette a kunok betelepülése is. 1436-ban kunszállások egész soráról emlékeznek meg az oklevelek:28 Ecser és Fábiánsebestyén, Mindszent, Öttömös, Buzgánszállása, Átokháza, Ellés, — de számuk egyre gyérült és földjeik az egyház és a megye elpusztult nemessége helyébe újonnan települt, más vármegyéből átköltözött magyar nemzetségek tulajdonába mentek át.
A XIV. század a városi-polgári társadalom kibontakozásának és fejlődésének kora. Az Anjouk korában Csanádon, a püspöki székhelyen maga a király, Károly Róbert is többször megfordult, így 1322. május 22-én is. Nagy Lajos király anyja, Erzsébet pedig Szt. Gellért csanádi egyházát gótikus ízlésben alakíttatta át. A templom belsejét királyi módon felékesítette, sok egyházi öltözettel és drága kelyhekkel ajándékozta meg.
A XV. században a megye közéletének legkimagaslóbb alakja Hunyadi János, akit Horogszegi Szilágyi Erzsébettel kötött házassága is e vidékhez kapcsolt, mert a Szilágyiak 1408-tól kezdve Csanád és Csongrád megye birtokosai voltak. Hunyadi-birtokok voltak a század közepén a megye számos részén.
Csongrád megye legnagyobb városa, Szeged emelkedett a legjobban a Hunyadiak alatt. A város a fenyegető török veszedelem miatt az ország legfontosabb hadi központjává vált. Hunyadi János balkáni hadjárataihoz itt gyűjtötte össze szárazföldi és folyami seregeit, itt fogadta 1444-ben Murád szultán száztagú küldöttségét, Brankovics szerb fejedelmet és Cesarini Julián pápai követet. Hajóhadát is itt szervezte, innen indította a nándorfehérvári csatába. Szilágyi Mihály 20 000 főnyi hadával szintén innen indult Mátyás királlyá választására. Hunyadi János és Mátyás király is sokat tett a város fejlődése érdekében. Való¬színűleg a vár fényét is emelték. Mátyás király 1465-ben az országos tanácsot is Szegedre hívta össze.
Az 1522. évi egyházi tizedlajstrom szerint Szegednek a XV. században már igen fejlett ipara volt, számos céh létezett és különösen az ötvösség játszott nagy szerepet. Szeged ekkor az ország egyik legnépesebb városa, lakossága mintegy 8745 fő, annyi, mint Budáé, Pesté, Kassáé.
Csongrád megye 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A céhélet az 1700-as évek elején indult meg ismét. A megye többi városában is megindult az iparosok céhekbe tömörülése, körülbelül ugyanezen céheket találjuk a XVIII. században Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon és Makón. Az 1764-ban megtartott országos összeírás szerint az iparosok száma a megyében 186.
Az 1848-as forradalomban és szabadságharcban Szeged fontos szerepet játszott. Kossuth itt mondta el egyik legnagyobb hatású beszédét, mely így kezdődött: „Szegednek népe, nemzetem büszkesége"... A szabadságharc nyitá¬nya után itt játszódtak le végső akkordjai is, 1848 júliusában a kormány és képviselőház Szegedre költözött. A kiegyezés után a város újra fejlődésnek indul, de ezt megakasztja a nagy elemi csapás, az 1879. évi árvíz, midőn a város vesztesége emberéletben és anyagi javakban óriási volt.
Az első világháború és a trianoni békeszerződés után Szeged közel került a román és a szerb határhoz, veszítve vonzáskörzetéből és így némileg jelentőségéből is, de ahogy átvette az elveszített városok szerepét, újra egyre jelentősebb lett. 1921-ben Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, majd 1923-ban a Csanádi egyházmegye székhelye lett.
A szocialista időkben Szeged könnyűipari és élelmiszeripari központ lett. 1965-ben a város közelében kőolajat találtak, ez jelentőset lendített a város nehéziparán.
1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye, ebben az időszakban teljesen új városrészek épültek.
Napjainkban a 170 000 fős lakosságú Szeged a régió egyik legfontosabb városa, egyetemi város, jelentős kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységgel. A város és a régió a turisták körében is egyre népszerűbb. Fesztiválváros jellegének kiemelkedő eseményei a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Szegedi Borfesztivál, a Szent Gellért Fesztivál, a Toros- és Pálinka Fesztivál és a Szegedi Ifjúsági Napok.
Szeged mellett Csongrád megye tízezer főt meghaladó városai még: Hódmezővásárhely, Szentes, Makó és Csongrád, melyek a többi településhez hasonlóan sok érdekes látnivalóval szolgálnak az idelátogatóknak.
