Lovagkori hadijátékok, táncbemutatók és gyermekprogramok. A reneszánsz korba nyerhettek betekintést azok az érdeklődők, akik kilátogattak a XII. Nándorfehérvári Emléknapok programsorára. A szegedi esemény által Hunyadi török ellen aratott győzelme előtt tették le tiszteletüket.
A keresztény világban az 1456. július 22-i diadal eseményeire emlékeztet a déli harangszó, az Országgyűlés 2011-ben július 22-őt a győzelem emléknapjává nyilvánította. Szegeden tizenkettedik alkalommal állítottak emléket ekképpen a nándorfehérvári események előtt. A pénteki nyitónapon Juhász Katalin néprajzkutató avatta be a hallgatókat a Hunyadiakról fennmaradt emlékeket ismertetve a magyar és a balkáni népek folklórjába. Szombaton a fegyverek és a korabeli öltözetek kapták a főszerepet.
Harci díszek csillogtak és zászlók lobogtak a Klauzál téren a verőfényes szegedi napsütésben. A harcosok, zászlóforgatók, gólyalábasok tarkította megemlékezők tömege zenés-zajos felvonulással vonult a Mátyás térre, hogy ott tudtára adhassa a városlakóknak, idestova 561 éve történelmi tettet hajtottak végre őseink. „A város egyetlen középkori hagyományainknak emléket állító rendezvénye. A diadal hőseire emlékeztünk ünnepelve, fesztiválhangulatban, közelebb hozva a reneszánszkori értékeket az érdeklődőkhöz” – emelte ki Pleskonics András, az egyik szervező. A Mátyás tér berendezkedését illetően törekedtek a korabeli hangulat megteremtésére. Kohári Nándor szervező megjegyezte, a középkori katonai táborok életébe is betekintést nyerhettek a résztvevők, beszélgetésbe elegyedhettek a felvértezett harcosokkal is.
„A legenda szerint a török szultán a nándorfehérvári ütközet előtt kijelentette, hogy a reggelit Nándorfehérváron, az ebédet Budán, a vacsorát pedig Bécsben kívánja elfogyasztani” – idézte fel a rendezvényen Kakas Béla, a megyei közgyűlés elnöke kiemelve, a nándorfehérvári győzelem összefogásunk jelképe, emlékezete erősíti a nemzeti identitástudatunkat, üzenetet hordoz a mai kor számára is. A Mátyás tér autentikus helyszíne az emlékezésnek, ugyanis 1456 nyarán Kapisztrán János vezetésével a dél felé vonuló keresztesek a szegedi ferences rendház mellett álltak meg, innen indultak a csata helyszínére. A Pavane zászlóforgatóit követően nagy sikert aratott a gyermekek körében a Langaléta garabonciások bábjátéka is. Vitéz János törökkel vívott „csetepatéjának” történetén nevettek jóízűeket kicsik és nagyok egyaránt. Galvaczkiné Harich Bernadett a családjával látogatott ki a Nándorfehérvári Emléknapokra. „A bábjáték tetszett a kisfiamnak és a kislányomnak legjobban, de a honvédség által bemutatott eszközök és a járművek is lekötötték a gyermekeket. Utóbbiakba bele is lehetett ülni, élményt jelentett a számukra” – emelte ki.
A Hunyadiak Örökében Történelmi Hagyományőrző Egyesület reneszánszkori táncokkal és hadi bemutatóval készült. Az egyesület vezetője, ifj. Lázár Mihály elmondta, mind a táncosok ruháját, mind a katonák páncélzatát és megjelenését korhű források és leírások alapján, saját kezük munkájának eredményeként alkották meg. Asztalos Imre közülük lovagi páncélt öltött, a rajta lévő öltözet elmondása szerint több mint 25 kilogrammot nyomott. „Ruházataink anyagukban és elkészítési módjaikban is megegyeznek a Hunyadiak korában használtakéval. Többek között az olasz történetíró, Antonio Bonfini munkássága nyomán fennmaradtak leírások, ezeket alapul véve tudjuk rekonstruálni azokat. A bemutatónk során egy 15. századi gótikus típusú német félvértet viseltem. A közvélemény úgy tartja, ezekben a nehéz páncélzatokban nem lehet megfelelőképpen mozogni, holott ez csak megszokás és edzettség kérdése. Többek között az is egy tévhit, hogy a lovagokat annak idején csörlővel tették fel a lovukra, erről szó sincs. Több mint húsz éve vagyok az egyesület tagja, családias a hangulat berkeinkben. A bemutatók során tapasztalt pozitív visszajelzések, a gyermekek mosolya miatt is megéri csinálni, illetve szeretnék a nézőknek visszaadni a történelmi múltúnkból egy szeletet” – nyilatkozta a lovag.
A látványos bemutatók sorát az Oroszlánszív Lovagrend folytatta. A hagyományőrzők révén felállítottak az emléknapokon egy ostromgépet, az úgynevezett trebuche kicsinyített másolatát. A legnagyobb szerkezetek akár 40-150 kilogrammos köveket is képesek voltak elhajítani, mérhetetlen pusztítást okozva. Erejük az elhajított kőtömb magas röppályájában lakozott, a töltetek tömegük többszörösével csapódtak a falakba. A nézők lélegzetvisszafojtva figyelték az íjakat, számszeríjakat megfeszítő és a céltáblára célzó katonákat. A távolsági fegyverek bemutatásának csúcspontját egy lőporos fegyver elsütése jelentette. A kisgyermekek körében a párviadal osztatlan sikert aratott, a hangosan csattogó kardok, tőrök, bárdok hangja igazi csataélményt nyújtott a Mátyás téren. „Én a páncélos lovagnak szurkolok, mert az erősebb” – mondta el álláspontját társának a nézőtéren egy kissrác. „Ilyen kardjuk volt a katonáknak a Trónok Harcában is” – szúrta közbe egy nagyobbacska fiú. A gyermekek élvezték a show-elemekkel tarkított bemutatót. Kovács Tamás a még nem egészen öt éves kisfiával kísérte figyelemmel az eseményeket. Elmondta, kellemes élmény volt számukra testközelből megtekinteni a hagyományőrzők ruházatát és fegyverzetét.
A Nándorfehérvári Emléknapokon jelen volt B. Nagy László fideszes országgyűlési képviselő is. Véleménye szerint a legtöbb nemzeti ünnepünk a „balsorshoz”, vereségeinkhez köthető, a szegedi Nándorfehérvári Emléknapok éppen ezért üdvözítő esemény, melynek keretében méltó emléket állíthatunk a világraszóló győzelmünk előtt. „Elődeink összefogásban, együttműködve képesek voltak megverni a törököket, ismerve azok képzettségét és túlerejét, hatalmas fegyvertény volt ez akkoriban a magyarok részéről és még ma is az. Kell a fiataljaink számára a jó példa, felidézni azt, hogy őseink nevéhez dicsőséges ütközetek is köthetőek. Remélem, a Nándorfehérvári Emléknapok hagyománya ezentúl is folytatódik, hogy egyre több program és egyre nagyobb érdeklődés mellett emlékezhessünk a hősökre” – fejtette ki B. Nagy László.
Az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpontnál gasztronómiai bemutató és kóstoló által lehetett megismerkedni ínyencségekkel. A török hódoltság a magyar konyhára is hatással volt, így például a paprika, a paradicsom, a padlizsán török eredetű jövevényzöldségek mára a magyar ízvilágot is gazdagítják. A kolostor épületében megtekinthető volt a Mindennapi kenyerünk című gasztrotörténeti kiállítás is, a szerzetesi gasztronómia világába kalauzolták az érdeklődőket. A Mátyás téren a nap folyamán kézműves vásár és foglalkozás, zsonglőr játszóház, gyermek lovagi torna, apródiskola, turuljáték-bemutató, íjászoktatás és logikai játékok színesítették a programot. Az ereje teljében lévő férfiak kőgolyó-emelésben, vastáska-cipelésen, rúdemelésben és további embert próbáló feladatokban mérhették össze erejüket a Szeged Kinizsije címért folytatott küzdelemben. Az esti zenei aláfestésről a Carmina Danubiana Régizene Együttes gondoskodott, tolmácsolásukban autentikus dalokat hallhattak a nézők. Az estét az Anima Prizma Tűzzsonglőr Csapat látványos bemutatója koronázta meg.
Forrás: SZEGEDma.hu
